Az es� szakadt. Egy l�lek sem tart�zkodott az utc�n, mindenki otthon �lt �s vacsor�zott. Volt, aki figyelte az es�t, amely kiss� hasonl�tott a viharhoz. �m hi�ba v�rt�k a vill�mokat, azok most nem j�ttek el�. Csak az es�. A lak�sokban lobogott a kandall�ban a t�z, s aki m�g nem aludt, annak az �regek mes�ltek r�gi legend�kr�l, mond�kr�l. Egy kisfi� az ablakon n�zett ki �ppen, amikor m�g� l�pett a nagyapja, �s felmutatott az �gre.

- N�zd! S�rnak az angyalok…

Ek�zben az utc�n k�t alak m�szk�lt. Arcukat nem lehetett l�tni, mert csuklya volt a fej�k�n. A kisebbik alak megsz�lalt. Hangj�b�l �t�lve 8 �ves k�r�li kisl�ny lehetett.

- Hallottad Miu? S�rnak az angyalok!

A m�sik alak meg�llt, majd karon fogta a kisl�nyt, �s siet�s l�ptekkel haladtak. K�zben besz�lt.

- H�nyszor mondtam neked, hogy ne haszn�ld a harcon k�v�l, m�sra az er�det? Nem illik kihallgatni m�sokat…Angyalok pedig nem l�teznek! – a hangb�l ki lehetett venni egy 20 �v k�r�li l�ny, akit igencsak feld�lt h�ga kijelent�se.- Meg�rtetted Umi?

- Persze! – de sejtette, hogy n�v�re nem a hallgat�z�sr�l besz�lt, hanem az angyalokr�l…

Sok�ig haladtak, mikor egyszer csak megl�ttak egy kis �tteremf�les�get. Miu fogta h�g�t, �s az utaz�t�sk�kat, majd bel�pett a helys�gbe.

Bent sz�raz �s meleg leveg� volt. �ppen kellemes. Mindenhol asztalok �s sz�kek, �s egy nagyobbacska b�rpult. Minden asztaln�l �ltek. �gy voltak, akik a hossz� b�rpult el�tt foglaltak helyet, �s ott ettek.

Mikor bel�ptek, levett�k a csukly�jukat. Umi egy hossz�, barna haj� kisl�ny volt. Nagy barna szemekkel. Haj�ban egy v�r�s szalaggal. A n�v�re derek�ig �rhetett, aki magas, hossz� fekete haj� volt, m�lyk�k szemekkel.

Azonnal r�juk szegez�d�tt minden szem, de ez a t�ny k�l�n�s k�pen nem �rdekelte Miu-t. Levette a k�peny�t, �s a falon l�v� fogasra akasztotta. Majd kish�ga el� t�rdelt, �s seg�tett neki levenni a k�penyt.

- Viselkedj rendesen! – mondta komoly hangon, majd a kisl�ny nyak�hoz hajolt, �s �gy tett, mintha levenn� a nyak�r�l a kab�tot.

- Nem lesz semmi baj! – s�gta a f�l�be, hogy csak � hallja. Majd r�mosolygott. Umi visszamosolygott. Majd az � kab�tj�t is a fogasra akasztotta. Az utaz�t�sk�kat a fal mell� rakta. Azt�n karon fogta h�g�t, �s elvezette a pulthoz. Le�ltek, �s rendeltek.

- Sz�p est�t! – k�sz�nt kedvesen a tulajdonos a b�rpult m�g�l. – Mivel szolg�lhatok a h�lgyeknek?

- K�t rament k�r�nk! Egy norm�l, �s egy kis adagot.

- Azonnal! – majd h�tral�pett, �s elt�nt a konyha ajtaja m�g�tt.

K�zben Miu lopva k�r�ln�zett. Jobb oldal�n 3 f�rfi �lt. A sz�l�n egy sz�ke, felfogott haj� f�rfi �lt, akinek az egyik szeme be volt k�tve. Azt�n egy v�r�s, r�vid haj� f�rfi, akin hossz� k�peny volt. Ut�na egy fekete haj� f�rfi, aki pont Miu mellett �lt. Komor k�pe volt, s�t�t szemei megcsillantak a l�mpaf�nyben. A l�ny lefogadta volna, hogy ninj�k, azonban nem volt rajtuk fejp�nt, amin a falujuk jelk�pe van.

Azt�n balra n�zett. Ott n�gy f�rfi �lt. Azok bizony ninj�k voltak. Pontosabban a falu �reinek a tagjai, akik most tartanak sz�netet.

- T�nyleg? –hallotta az egyik�ket.

- Ahogy mondom! Ma d�lut�n t�rt�nt! Egy sz�l�gyilkoss�g! M�ghozz� a saj�t gyerekeik tett�k.

- �s hogy t�rt�nt? – k�rdezett r� a t�rsa.

- Nos szerencs�nkre a szomsz�db�l egy �reg n� l�tta az eg�szet az erk�ly�r�l.  �gy t�rt�nt, hogy a l�ny fogott egy katan�t, �s lesz�rta az anyj�t.  Azt�n az apja r�t�madott, �s kiverte a kez�b�l a kardot. A m�sik l�ny meg nekirontott a f�rfinek. Egy kunai k�ssel belev�gott a v�ll�ba. Azt�n az apa f�lrel�kte. A l�ny el�jult. De most j�n a legr�mesebb! Az id�sebbik l�ny az arc�n�l fogva felemelte a fick�t, aki volt vagy 140 kil�, �s egy k�zr�nt�ssal sz�ttrancs�rolta a fick� k�p�t! Majd felemelte a katan�t, �s lev�gta a fej�t! Azt�n a nyanya elfordult, hogy h�vja az �rs�get. De mire visszafordult, senki nem volt ott. Az �r�k szerint el�re megtervezett gyilkoss�g volt, mert minden cucc elt�nt. Ilyen gyorsan senki nem tudna �sszepakolni! Igaz fi�k? – majd hangos nevet�sben t�rtek ki.

Umi ahogy hallotta, mindene g�rcsbe r�ndult. Reszketett, �s m�r majdnem s�rt. Az �r�k tov�bb nevettek, majd h�rtelen lecsapott egy vill�m. Nem messze a falut�l. De olyan volt, mintha csak p�r m�terre lett volna a kis �p�lett�l. Abbahagyt�k a nevet�st.

Umi r�n�zett a n�v�r�re, aki el�g idegesnek l�tszott. A kisl�ny megfogta n�v�re kez�t, �s r�mosolygott. Majd a tulajdonos visszat�rt a k�t t�ny�r ramennel.

- Befejezn�tek? – sz�lt az �r�kre. – Itt gyerekek is vannak! – majd letette a k�t rament a l�nyok el�. Miunak adta a nagyobbat, Uminak a kisebbet. Mindketten kikerekedett szemmel n�zt�k a t�ny�rukat, majd gyorsan kicser�lt�k. �gy Miu kapta a kicsi adagot, �s Umi a nagyot.

- Neked azt�n van �tv�gyad! – n�zett Umira a pultos.

Az csak mosolyogva b�logatott, mik�zben a t�szta l�gott a sz�j�b�l. Miu is elkezdett enni, de m�g mindig az el�bbi besz�lget�sre tudott gondolni. A mellette �l� h�rom f�rfi nem evett, nem besz�lt, csak lassan itt�k a sak�jukat. A sz�ke kiv�tel�vel. Az csak �lt. De az � �rdekl�d�s�t is felkeltette az el�bbi besz�lget�s, ahogy mellette �l� t�rsait is.

Az �r�k pedig tov�bb besz�lgettek. Persze csak halkan.

- Ez finom volt! – vigyorgott Umi, mikor v�gzett a kaj�l�ssal. N�v�r�re n�zett, aki b�r kisebb adagot kapott, �gy is csak p�r falatot evett. Lopva a h�g�ra n�zett, majd odatolta neki a t�ny�rt.

- K�szi! – mosolygott Umi, majd elkezdett enni. De az�rt agg�dott n�v�re miatt.

Azt�n hirtelen kicsap�dott az ajt�, �s egy csapat, kiss� r�szeg, gonosz tekintet� alak l�pett be a helys�gbe. Hangosan besz�lgettek, �s r�h�gtek, mintha focimeccsen lenn�nek.

- Jaj ne… - n�zett r�juk a tulajdonos.

- Mi a baj? – k�rdezte Umi.

- Ezek a fick�k m�r hetek �ta idej�rnak, �s mindig balh�t csin�lnak. – s�gta a l�nyoknak. – De senki nem tesz semmi ellene! – az �r�kre n�zett sz�r�s szemmel.

Ekkor az �r�k m�g� l�pett egy fick�, aki feltehet�en a bandavez�r volt.

- Uraim! Hogy vannak? Rem�lem j�l!

Azok csak b�lintottak.

- Helyes! –majd a pultoshoz fordult. – S�rt az uraknak!

A tulajdonos b�lintott. A vez�r az asztalukhoz vezette az �r�ket, �s ott iszogattak tov�bb. �rdekes m�d, el�g sokan mentek ki az �tteremb�l…

Mikor Umi v�gzett, eltolta a t�ny�rj�t, �s megt�r�lte a sz�j�t.

- Akkor mehet�nk? – k�rdezte Miu, majd fizetetni akart. �m ekkor valaki lecsapott az asztalra.

- A h�lgyek�t �n fizetem!

Miu fel se n�zett, onnan tudta, hogy a bandavez�r az.

Nem! De k�sz�nj�k! –majd odadobta a p�nzt a pultra, �s lesz�llt a sz�kr�l. �s elindult volna, de a banda p�r embere el�llta az �tj�t. A vez�rt a l�nyhoz l�pett. Miu megfordult. A fick� nagydarab volt.

- Utunkra engedne minket? – k�rdezte nem �ppen kedvesen Miu.

- Mi�rt? Nem akartok maradni? – majd v�gigsim�totta a kez�t a l�ny arc�n. Az undorodva lecsapta a kez�t.

- Hogy mered…! – majd er�sen megszor�totta a l�ny csukl�j�t. Umi nem mozdult, csak v�rt a megfelel� pillanatra. Kint el�llt az es�, csak a vill�mok v�vtak egym�ssal csat�t.

- Akkor rendben! – mosolyodott el g�nyosan Miu, majd pislogott egy nagyot, mire a helys�gben minden villany elaludt. Mindenhol csak a csattan�sok, �s a pofonok hangj�t lehetett hallani. Majd a villany felizzott, �s �jra f�nyess�g j�rta �t a szob�t. A banda �sszes tagja ki�tve fek�dt a padl�n. A vez�r keze pedig elt�rt. Pontosabban kiford�tott�k. Miu �s Umi pedig elt�nt. A t�sk�juk �s a k�peny�k is.

- Hogy az a…- majd a vez�rt felseg�tett�k.

- J�l vagy f�n�k? – k�rdezte az egyik talpnyal�ja.

- Sz�llj le r�lam! – ord�tozott vele. Majd mindannyian elfutottak.

- Ez hihetetlen! – csod�lkozott a tulaj, mire m�s �r�k j�ttek be az �tterembe.

- Itt vannak a fantomk�pek a k�t l�nyr�l, akiket sz�l�gyilkoss�g�rt k�r�znek! – majd magasba mutatta a pap�rt.

A tulaj azonnal kikapta a kez�b�l a pap�rt, majd megn�zte. Azt�n kikerekedett a szeme.

- E…e…ez…az…ami…az…ez…ez… - majd el�jult. A pap�r a f�ldre hullott, �s nem ak�rkik voltak rajta: Umi, �s Miu.

Mindenki a sz�ja el� kapta a kez�t. Voltak, akik el�jultak. De a h�rom furcsa alak nem mozdult. Csak fel�lltak, �s sz� n�lk�l fizettek. Majd kil�ptek a szabadba, ahol �jra esni kezdett az es�…