…Kezdj�k!

Mindketten felvett�k az alap�ll�st. N�h�ny pillanatig farkasszemet n�ztek, majd Miu nekirontott Itachinak…

Miu nekirontott a f�rfinak. Jobb kez�t �k�lbe szor�totta, majd Itachi fel� lend�tette. Az viszont egy pillanat alatt elugrott onnan. A f�rfi nagyon gyors volt.

A l�ny n�zett jobbra, n�zett balra, nem l�tta sehol. Azt�n a f�ldre n�zett, ahol apr� �rny�k jelent meg. Itachi f�l�lr�l t�madott.

Feln�zett, �s egy v�r�sen izz� szemp�rt pillantott meg. Azok �sszesz�k�lve figyelt�k ledermedt c�lpontjukat.

M�ris v�ge lenne a harcnak? �s azt�n mi lesz a l�nyokkal? Miunak m�g gondolkodnia sem volt ideje ezen. Tal�n ezek az alakok feladj�k �ket, egy kis potyap�nz�rt, hogy azt�n b�rt�nbe ker�ljenek �let�k v�g�ig? Mag��rt nem agg�dott, de Umi miatt m�g ink�bb. Hiszen csak 8 �ves…

Egy pillanat alatt t�rt�nt az eg�sz: Miu ellt�nk, mintha ott se lett volna. Itachi ekkor m�g mindig a leveg�ben volt, mikor egy hirtelen j�tt �t�st�l a f�ld�n tal�lta mag�t. Ugyanabban a pillanatban �jra felr�gt�k a leveg�be, majd oldalra, �s BUMM , neki egy f�nak. Azt�n �jra a magasban, a f�ld�n, a f�n, egy szikl�n. �gy pattogott, ak�r egy labda.

- Ez az Miu! – ki�ltott Umi. Ugyanebben a pillanatban viszont felszisszent. Karja m�g mindig f�jt. S b�r a robban�s nem �t�tt m�ly sebet rajta, az m�g mindig v�rzett, meg�ll�s n�lk�l.

- Csak nem f�j? – k�rdezte g�nyos vigyorral Deidara. Umi egy pillanatra meglep�dve r�n�zett, majd kiny�jtotta a nyelv�t.

Ek�zben Itachi azt sem tudta, hol van. V�dekezni meg v�gk�pp nem tudott. M�g sose l�tott senkit, aki n�la gyorsabb lenne.

Azt�n hirtelen, egy �tlett�l vez�relve, el�vett egy kunait. Meglend�tette karj�t, �s telibe tal�lta a l�ny l�b�t. Miu felord�tott f�jdalm�ban, �s a f�ldre esett.

- Miu!!! - Umi ijedten ugrott fel, �s n�v�r�hez futott. Leguggolt mell�, �s szem�gyre vette a seb�t. A kunai eg�szen a csontj�ig hatolt.

- Miu j�l vagy? Mondj m�r valamit! Miu!

A l�ny azonban nem v�laszolt. Agy�ban minden els�t�t�lt, �s egyre csak a l�b�b�l kibuggyan� v�rt n�zte, ahogy patakban folyik le a combj�n, eg�szen bok�j�ig, ahol cseppekben hullik a f�ldre. Szem�t eltakarta a haja, �s zih�lt. Azt�n halkan, monoton hangon motyogott valamit:

- Csalt�l…

-Miu?

- CSALT�L! MEGSZEGTED AZ EGYESS�GET! –ord�tott Itachival, aki t�le nem messze n�gyk�zl�b t�maszkodott, �s hangosan zih�lt.

- �n sose vesz�tek… f�leg nem egy n� ellen…

- Miu?

Miu erre nem reag�lt. Fel�llt, mintha semmilye sem f�jna, �s kir�ntotta a k�st a l�b�b�l. Arc�n �r�lt vigyor jelent meg. Szeme egyre s�t�tebb lett, fekete haj�t�l alig t�nt ki.

- Nem sz�p dolog megszegni az egyess�geket…nem gondolod? – k�rdezte Itachit�l. Umi reszketni kezdett. Tudta, hogy ez lesz. Tudta, hogy n�v�r�t majd felideges�tik, �s akkor bek�vetkezik, amit�l a legjobban tartott: el�nti a v�rszomj.

- Mit sz�ln�l, ha leszedn�m a fejedet? Nem…el�bb kit�pem a karodat, azt�n j�n a t�bbi sorban…- tov�bb kacagott. - ...m�g sose hallottam f�rfit, k�ny�r�gni az �let��rt!

- �n nem szoktam k�ny�r�gni. - �llt fel Itachi. – F�leg nem egy kisl�nynak!

- Hogy mit mondt�l??!!

- J�l hallottad…kisl�ny!

- Neee! – Umi Itachira ord�tott, majd a m�r indul� Miu el� ugrott, �s el�llta az utat. – K�rlek Miu, fejezd be!

- Fogd be a sz�d taknyos! �llj f�lre az utamb�l, k�l�nben…

Itachi csak n�zte a k�t l�nyt, kik teljes ellent�tei egym�snak: M�g Miu haragos, �s makacs, ak�r egy k�sz�l� vihar, addig Umi szel�d, mint egy k�nny� ny�ri szell�. M�gis van benn�k valami k�z�s. Mi�rt �rzi �gy, hogy van valami k�l�nleges ezekben a l�nyokban?

- K�rlek Miu ne csin�ld…- Umib�l kifakadtak a k�nnyek. – K�rlek ne…nem akarom m�g egyszer l�tni, hogy „olyan” vagy…k�rlek! – hangja elhalkult, teste m�g mindig reszketett, de hat�rozottan n�zett n�v�re szem�be.

- Umi…

- K�rlek...

Majd a k�vetkez� pillanatban a kisl�ny karjai n�v�re dereka k�r� fon�dtak. Miu ruh�j�t k�nnyek �rasztott�k el, s a k�nny� karok er�sen szor�tott�k. T�deje megtelt friss leveg�vel, melyt�l m�r jobban tudott gondolkodni. Len�zett h�ga haj�ra. Szem�t b�ntotta a v�r�s szalag �l�nk sz�ne.

„Any�� volt…”- gondolta, mikor meg�rintette a szalagot.

A kisl�ny feln�zett, �s n�v�re val�di arc�t l�tta meg. Feh�r b�r, k�k szemek…azt�n azok a szemek elfordultak, �s Itachira szegez�dtek.

- Gy�zt�l!

- Hogy??! – lep�d�tt meg mind a n�gy f�rfi.

- Nem harcolok tov�bb. Nem…nem tudok tov�bb harcolni…�n…

Egy hirtelen j�tt �t�st�l a f�ldre ker�lt. Uminak se kellett sok�ig v�rnia, � is elter�lt n�v�re mellett.

A n�gy f�rfi f�l�j�k tornyosult, majd Itachi kiadta a parancsot.

- Indul�s!